Részlet az elkészült első századi ellenjegyekkel foglalkozó tanulmányból.
A provinciális tartományi érmék nem teljes mértékben feleltek meg a római monetáris mintának, igaz a forgalmuk is a birodalom egyes területeire korlátozódott eleinte. A kereskedelem és pénz hitelezés szempontjából fontos volt az érmék értékének garanciája, különösen a nemesfémet tartalmazó érmék esetében. Az ellenjegyek számos formát önthettek, gyakran istenek, mitológiai alakok, mellszobor, fej, állatok, számok, vagy akár városok neveinek rövidítése. Alakjuk is több féle: kör, ovális, négyzet, téglalap vagy akár háromszög, de előfordul az is, hogy valamilyen éles szerszámmal készült bevágás az ellenjegy. Ez utóbbit inkább a légiók alkalmazták, vélhetően akkor, ha nem volt idő vagy lehetőség a megfelelő szerszám elkészítésére.
Az ellenjegyek alkalmazásának több oka is lehetett, hogy pontosan melyek voltak ezek az okok mai napig kutatás tárgyát képezik. Az előkerülő, újabb ellenjegyek, újabb okokra deríthetnek fényt.
Azért néhány kézenfekvő okot tudhatunk.
- Az érmék érvényességének elismerése.
- Érték meghatározása egy másik érméhez képest.
- Propaganda szerű alkalmazás.
- Megemlékezés egy jeles eseményre.
- Vallással kapcsolatos alkalmazásuk.
Példa az érvényességre: A pénzérmék hosszú időn keresztül forgalomban voltak, akár több évtizedet is megértek. Nyilvánvaló, hogy a használattól az érmék egyike, másika jobban, vagy kevésbé, de megkopott. Az érmék bevonása újraverése lényegesen nagyobb költséggel járt, mint az ellenjegy alkalmazása. Az ellenjegy használatával forgalomban lehetett tartani, nem keletkezett pénzhiány, viszont az ellenjegy jelezte az érme értékének csökkenését.
Értékre vonatkozóan: A pénzromlás már az ókorban is ismert fogalom volt. Változtak az érmék méretei, súlya így az értéke is. Tehát a még forgalomban lévő régi érmék és az újak közötti érték különbséget is jelölhették. Többször előfordul, hogy egy érmén több ellenjegy is szerepel, például egy császár fej, állat vagy istenalak. Okkal feltételezhető az, hogy mind a császár, mind a provincia vagy esetleg alkirály elismerte az érmét.
Propaganda szerű alkalmazás lehet, hogy a császár látogatása alkalmából, vagy a provinciának tett engedmény emlékére került ellenjegy egyes darabokra.
Vallási szempontból is lehet okokat sorolni. Ismertek mitológiai témájú jegyek, melyek isteneket, mitológiai alakokat esetleg ezzel kapcsolatos történeteket idéznek.
Tehát számos okból használhatóak voltak az ellenjegyek, hogy népszerűsítsék akár a császárt, a helytartót vagy magát a provinciát, esetleg egy jeles eseményt.
Az ellenjegyek használatával kapcsolatosan közel sem fejtettek meg minden titkot a pénztörténészek. A kor emberei minden bizonnyal tudták, melyik ellenjegy mi célt szolgál, viszont erre vonatkozó feljegyzések nem maradtak az utókorra. Így jelenleg több a feltételezés, mint a biztos ismeret.
Léteznek olyan jegyek, melyek csak egyes régiókra vagy városokra jellemzőek. Fontos lenne az, hogy időrendben mikor melyik érmén jelent meg először és mely darabon utoljára, vagy csak egy bizonyos érem típuson található. Így közelebb vezetne ahhoz, miért alkalmazták. Hasonlóképen eredményre vezetne abban az esetben is, amikor egy ellenjegy több provinciában is megjelenik, illetőleg később más jegyek is párosulnak mellé. Sajnos a csekély számban előkerült leletek ezt nem teszik lehetővé, arról nem is beszélve, hogy az önkéntes kincskeresők is rontják ennek az esélyét.
