Viking kincset talált egy brit fémdetektoros

Egy több mint kétszáz darabból álló viking kincset talált az angliai Cumbria és Észak-Lancashire határán egy amatőr fémdetektoros kincsvadász.

„Jó jelet fogott a fémdetektorom, ezért leástam 46 centimétert, és akkor megláttam egy fémedényt. Kicsit nyitva volt. Láthattam az összes érmét és ékszert benne. Nagyon jó érzés volt” – nyilatkozta a felfedezés pillanatáról a megtaláló, Darren Webster.
A kincs kétszáz ezüstékszert, és szintén nemesfémből készült érméket, valamint rudat tartalmaz. A leletben vannak kígyókkal díszített karkötők is, amelyeket egy viking előkelő hordhatott.„Sem én, sem a földterület gazdája nem tudjuk, hogy mi fog történni vele” – mondta el az értékes lelet jövőjével kapcsolatban Webster. A kincset jelenleg a British Museum szakértői vizsgálják, akik eredményeiket decemberben teszik közzé.
Sabina Skae, a barrowi Dock Museum kurátora szerint az új kincslelet segítségével Cumbria és a tóvidék déli része felkerülhet a térképre, mint fontos viking örökséggel rendelkező hely. A leletet fellelése után először a carlislei Tullie House múzeumba szállították. Az intézmény szóvivője Webster felfedezését az 1840-ben megtalált Cuerdale-kincshez hasonlította, amely az egyik legnagyobb északnyugat-európai ezüstlelet.
A British Museum szóvivője megerősítette, hogy Webster felfedezése „jelentős viking kincs”. A világhírű brit intézmény képviselője közölte, hogy a vizsgálatok folyamatban vannak, és a további információk, valamint a leletről készített képek december közepére várhatóak.

Éremkincsre leltek a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kislétán

Az érmekre Takács György 46 éves juhász hívta fel a muzeológusok figyelmét, mondta Németh Péter, a múzeum igazgatója.
A kutatómunka során végül 320 darab arany és ezüst érme került elő a földből, amelynek több, mint 30 százaléka, 110 úgynevezett 2/3-ad tallér (guldiner) és 1/3-ad tallér. A múzeum jutalomban részesítette a juhászt, aki a megtalálói díjat ugyancsak pénteken vette át a közgyűjteményi intézmény vezetőjétől.
A mintegy 3 millió forint értékű érmek között találtak három aranypénzt, 1-1 magyar, velencei és nürnbergi dukátot, közölte Ulrich Attila történész-muzeológus. Az előkerült tallérok nagy része külföldi veret, leginkább a Német-Római Császárság tartományaiból és városaiból származnak, de akad közöttük spanyol-németalföldi keresztes és németalföldi oroszlános tallér is. Az egykori Lengyel Királyság váltópénzei szintén megtalálhatók a leletben, bizonyítva a lengyel pénzek akkori nagyarányú magyarországi forgalmát.
Magyar pénzekből 36 darab került elő, nagy részük I. Lipót 15 krajcárosai, s ezek mellett osztrák, cseh, sziléziai és porosz pénzekre akadtak még.
A kutatók feltételezései szerint a pénzt az 1600-as évek végén rejtette el valaki. Az érmeket valaha rejtő vastag falú vörös korsó darabjait szintén megtalálták a helyszínen.
Ulrich Attila szerint az előkerült érmek igazolják azokat a korábbi feltételezéseket, amik szerint Szabolcs megye területén a XVII. században kereskedelmi célból tallérok, dukátok, garasok és krajcárok voltak forgalomban.
A cikk 2008 -as.

Bronzkincsek, bronzdeponálás a késő bronzkorban

(A kutatási program irányítója: Szabó Gábor)

A bronzkor idején Európa legtöbb régiójában elterjedt jelenség a különböző tárgyakból álló bronzkincsek elrejtése. A kincsek földbe kerülésének okát máig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Vannak, akik háborús fenyegetés veszélyével, vannak akik az egykori közösségek nyersanyagtartalékának, esetleg bronzöntőmesterek árukészletének elrejtésével magyarázzák a bronztárgyak föld alá kerülését. Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb teret kap az az elképzelés, amely szerint az elrejtett kincsek zöme áldozati, fogadalmi ajándékként került a földbe.

1. kép: Bronzkincs Tállyáról

Hazánk területe kiemelkedően gazdag bronzkincsekben. A legtöbb és legösszetettebb együtteseket a késő bronzkor időszakából ismerjük (Kr.e. 14/13. -10. század). Az eddig előkerült késő bronzkori együttesek száma meghaladja a háromszázat. A 19. század közepétől a magyar régészettudomány cikkekben, könyvekben mutatta be és elemezte a térségből előkerült gazdag kincsleleteket. Sajnos azonban nagyon kevés leletegyüttes feltárási körülményei lettek hitelesen dokumentálva, így nehéz a földbe rejtés okát pontosan meghatározni.

Az elmúlt évtizedekben nagy veszélybe kerültek a még föld alatt lévő bronzkincseink. Magyarország területén is megjelentek, és évről évre egyre többen vannak azok az illegális kincskeresők, akik fémkereső műszereikkel már tudatosan bronzkori együttesekre vadásznak, fosztogatva és tönkre téve akár védett régészeti lelőhelyeket is. Valós adatok és legendák szólnak azokról a ritka, értékes tárgyakról és leletegyüttesekről (pl. bronzsisakok, lábvért a Bükk-hegység földváraiból, kardok, sisak Bács-Kiskun megyéből stb.), amelyek minden dokumentációt nélkülöző rablóásatásaik során kerültek ki a földből. Különösen elszomorító, hogy jó részük pusztán csak anyagi megfontolásokból kutat, a dokumentálatlanul előkerült értékes tárgyakat az országból kijuttatva kereskedelmi forgalomba is hozza, hatalmas kárt okozva ezzel Magyarország kulturális örökségében. Az ország különböző területein járva, kirándulásaink és terepmunkáink során számos alkalommal szembesülhetünk fémkereső műszerekkel járó rablók gödreivel, dúlásaik nyomaival (Mátra: Mátraszentimre, Parád-Várhegy, Bükk: Dédestapolcsány-Verebce-tető., Bakony: Bakonyszentlászló-Kesellőhegy; Zemplén: Tállya-Óvár, Telkibánya-Cserhegy). Nem egyszer találtunk kerámia- és bronztárgytöredékeket, melyeket a rablók értéktelennek ítélve a gödrök mellett szétszórva hagytak.

2. kép: Bronzkincs a nagykanizsai piacról

3. kép: Ismeretlen kelet-magyarországi lelőhelyről származó késő bronzkori szitula

Az egyre nagyobb méreteket öltő rabló tevékenység ellensúlyozása illetve a bronz kincsek elrejtésének értelmezése céljából indítottuk el 2006-ban máig tartó kutatási programunkat. Vizsgálatainkhoz olyan lelőhelyeket választottunk, amelyeken rablási tevékenység vagy bolygatás veszélyezteti a leletegyüttesek eredeti összefüggéseit. Munkánkban pótolhatatlan segítséget jelentenek azok a fémkereső műszerrel rendelkező - egykor illegális tevékenységet is folytató - amatőr kutatók, akik mellénk állva információkkal és tényleges terepmunkájukkal tudásukat a tudomány szolgálatában, a kulturális örökség megmentésében kamatoztatják. Közülük is kiemelkedik Bacskai István a KÖH által is kitüntetett hajdúnánási régésztechnikus, aki az első perctől kezdve ­- időt és költséget nem kímélve - töretlen lelkesedéssel segíti munkánkat.

A 2006 és 2010 között eltelt 5 évben 25 lelőhelyen kutattunk. Az átvizsgált lelőhelyek közül 18-n találtunk zárt arany, illetve bronztárgyakból álló késő bronzkori és kora vaskori leletegyütteseket ­– összesen 25-t. Három lelőhelyen több depólelet is előkerült: Bakson 3, Bükkzsércen 4, Zsákán pedig 2 kincsegyüttest sikerült megmentenünk.

4. kép: A program során vizsgált lelőhelyek

5. kép: A kutató csoport által talált bronzkincs Bükkszentlászlóról

Munkánk során a kiválasztott lelőhelyeket általában 4-8 műszerrel, szükség esetén 2x2 vagy 1x1méteres kerettel kutatjuk. Minden régészeti leletként értékelhető fémtárgyat pontos koordinátával látunk el. Esetenként a vizsgált területről terepmodell is készül. Ha szükséges, kisebb szondázó ásatásokat is végzünk a valós leletösszefüggések tisztázására. Ilyen utólagos kontroll ásatásra eddig Zsákán, Bükkzsércen, Óföldeákon és Bakson került sor.

6. kép: Bronzkincs bontás közben egy mátrai erődített telepen

7. kép: A tállyai kincs bontás közben

Kutató munkánk nemcsak a bronzkincsegyüttesek kontextusáról informál, hanem új megvilágításba helyezi a fémhasználat módját a késő bronzkor időszakában. Számunkra is meglepő volt a szórvány bronztárgyaknak az a hatalmas mennyisége, amire a depók keresése közben bukkantunk. Ezek közt előfordulnak ép és töredékes sarlók, tokosbalták, fibulák, fűrészlemezek, kések, lószerszámalkatrészek valamint nyersanyagrögök és öntecsek töredékes és egész példányai. Szórványleleteink legnagyobb részét a kisebb-nagyobb ép és töredékes öntvények teszik ki. A megtalált kis leletek előkerülési helyét térképre vetítve több bronzkori településen belül is elválaszthatóak olyan zónák, ahol a fémhasználat kimagaslóan intenzív lehetett.

8. kép: Bronztárgyak szóródása egy bükki lelőhelyünkön

9. kép: Szórvány bronztárgyak egy bükki erődített településről

A leglátványosabb eredményeket a baksi késő bronzkori település kutatása során értük el, ahol egy arany és két bronz kincsre bukkantunk, valamint több mint 1700 szórvány bronztárgyat gyűjtöttünk össze és vittünk térképre. A szórványként értékelhető tárgyak közt kiemelkedik egy antennás markolatú kard töredéke, valamint egy tömör markolatú kard négy összeillő darabja.  

10. kép: Bronzkincs Baksról

Leleteink sorából kiemelkedik egy bolygatatlan helyzetű, spirálkarperecekből, borostyángyöngyökből és apró bronzékszerekből álló együttes, amelyre a szilvásváradi erődített településen bukkantunk rá. Egyik leggazdagabb bronzkincsünk egy több mint 30 tokosbaltát, kardtöredéket, különleges szárnyasbaltát és karpereceket tartalmazó depó a Zempléni-hegységben került elő. A Mátra-hegységben egy lelőhelyen téglalap alakú, díszített aranylemezek, egy másikon pedig fibulákból, nyakperecekből, lándzsákból és tokosbaltákból álló kincset sikerült megmentenünk és dokumentálnunk. Kiemelkedő leleteink közé tartozik egy Mátraszőlősön előkerült lándzsákat, tokosbaltákat és karperecet tartalmazó bronzkincs, valamint a Bükkzsércen feltárt 2. kincs, amely 4 arany ékszert tartalmazott.

11. kép: Válogatás a Szilvásváradon előkerült tárgyakból

12. kép: Aranytárgyak a bükkzsérci erődített településről

A 2009. évben Erdélyben is kutattunk, ahol helyi múzeumok szakembereivel együttműködve 4 lelőhelyet vizsgáltunk át. Egy alkalommal egy késő bronzkori bronzbográcsot, egy másik, délkelet-erdélyi lelőhelyen pedig egy különleges bronzfibulából és tokosbaltákból álló kincsegyüttest sikerült feltárnunk.

13. kép: Egy Erdélyben feltárt bronzkincsünk

14. kép: Kutatás egy erdélyi lelőhelyen

 A jövőben a már megkezdett lelőhelyek kutatásával illetve újabb lelőhelyek felderítésével szeretnénk folytatni munkánkat.

15. kép: A tállyai bronzkincs eredeti helyzetében

16. kép: A Mátraszőlősön feltárt bronzkincs

Csak egy este látható a kingéci ezüst

A hódmezővásárhelyi Emlékpont múzeumban szerdán este kamaratárlaton láthatja először a közönség a XVI. századi ezüstlelet legszebb darabjait.

A páratlan régészeti leletre - 67 darab ezüsttallérra - 2009 karácsonya előtt néhány nappal találtak rá lakossági jelzés alapján a Tornyai János Múzeum régészei. Helybéliek szóltak a közgyűjtemény munkatársainak, hogy amatőr régiségbúvárok fémkeresővel vizsgálnak egy magaslatot a Tisza egykori árterében. A helyszínre érkező kutatók a felszínen nem találtak érdemleges régészeti leletet, azonban Bacskai István hivatásos műszeres lelet- és lelőhelyfelderítő segítségét kérték, aki rábukkant a kincsre – idézte föl a helyi viszonylatban eddig páratlan érmeegyüttes megtalálásának történetét Medgyesi Konstantin, a múzeum sajtóreferense.

A veretek nagy része egy körülbelül száz négyzetméteres területről került elő (fő képünkön a lelőhely), mindössze 10-25 centiméteres földréteg alól, de a legmélyebben megtalált érméért sem kellett 40 centiméternél mélyebbre ásni. A szakemberek ebből arra következtettek, hogy egykori tulajdonosa nem ásta el, esetlegesen csak "elkaparta", vagy egy fa odvába rejthette el a kincsét. Az éremveretek egy bőrből készült erszényben lehettek elrejtve. Erre utal az a virágalakú aranyozott bronz veret, amely az érmék közeléből került elő és egyértelműen a török korra datálható.
A hatvanhét veret a XVI. század végén jelentős értéket képviselt, egy-egy ezüsttallér egy mesterember többheti vagy többhavi bérét tette ki. A kutatók feltételezése szerint az összeg adófizetés céljára szolgált vagy egy katona összegyűjtött zsoldja lehetett.
A 25-30 gramm közötti tömegű, 35-40 milliméter átmérőjű tallérok 1534-1594 között készültek, döntően a Német-Római Császárság területén. A legnyugatabbról származó tallérokat a mai Elzász, illetve Hollandia területén verték. Egy tallér Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem uralkodása idején, 1593-ban Erdélyben készült, két másik - Rudolf császárt ábrázoló pedig - ugyanebben az időszakban Körmöcbányán.
Az érméket a közgyűjtemény restaurátorai megtisztították, és a kutatók páratlanul rövid idő – alig több mint egy esztendő - alatt a leletanyag tudományos feldolgozásával is végeztek. Az éremkincs és feltárásának történetét, valamint a veretek részletes tárát és leírását a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ évkönyvében olvashatják el a régi pénzérmék iránt érdeklődők. Az „egyestés” kamaratárlat megrendezésének apropóját is a Hombár című periodika megjelenése adta, amelyben a Tornyai-múzeum szakemberei számolnak be az elmúlt esztendőben elvégzett munkájukról.

Hatalmas kincsre bukkant egy fémdetektoros amatőr Angliában

Nagy-Britannia eddigi legnagyobb, több millió font értékű római kori aranyleletét fedezhette fel egy fémdetektorral dolgozó amatőr kincskereső.
A római kori aranyérmékre Anglia középnyugati részén – Worcestershire megyében – egy vaskori erődítmény maradványainál találtak rá. A szerencsés megtaláló kilétét nem hozták nyilvánosságra és a kincsről sem árultak el részleteket. Annyi bizonyos, hogy a worcestershire-i megyei vezetést és egy törvényszéki szakértőt is értesítették a leletről, annak lehetséges régészeti jelentősége miatt.
"Azon túl, hogy rendkívül értékesek is lehetnek, ezek az érmék mindenekelőtt történelmi emlékek, amelyek feltárhatják a múltat" – mondta Roger White, a Birminghami Egyetem római korral foglalkozó szakértője. "Brendon Hill nem volt római gócpont, közvetlenül két törzs települése között húzódott" – fejtette ki. A rómaiak alapította közeli Worcester viszont a vas- és fémverés egyik központja volt.
A szakértő szerint több oka is lehetett annak, hogy elásták az aranyat. A nagy mennyiségű pénzérme elföldelése néha vallási rituáléra – az isteneknek tett felajánlásra – utalhat, de lehet, hogy egy bajba keveredett személy féltette pénzét, vagy egyszerűen el akarta rejteni azt a kötelező beolvasztás elől – olvasható a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadásában.
A fémdetektoros amatőr kincsvadászok 2009 óta várnak az újabb "nagy fogásra". Akkor két szerencsés férfi a valaha előkerült legjelentősebb angolszász kincsleletet ásta ki a közép-angliai Staffordhsire grófság egyik mocsaras területén. A VII. századból származó kincs aranyból és ezüstből vert, sok esetben drágakőberakással díszített katonai felszerelésekből állt. Az öt kilogrammnyi arany tárgy és 2,5 kilogrammnyi ezüst lelet felfedezésével fejenként 1,6 millió font ütötte a megtalálók markát.